4,6 milliárd évvel ezelőtt – Napjainkig

A Naprendszer Bolygói

A Naprendszer a Nap gravitációja által egyben tartott bolygórendszer, egyike a Tejútrendszer milliárd csillagrendszerének, amely a galaxisunk, az Orion spirálkarjának nagyjából a felénél, a galaxis közepe és pereme között is hozzávetőleg félúton helyezkedik el. A Naprendszer határa a Naptól számított 8-10 billió km (kb. 1 fényév). A tudósok csak a XX. században jöttek rá, hogy a Naprendszernek nem a Kuiper-övnél van vége, hanem az Oort-felhőnél.

A Nap

the sun

  • Átmérő – 1 392 000 km (a Földének 109 szerese)
  • Felszíni hőmérséklet – Min. 5500 °C  Max. 15 millió °C
  • Forgási ideje a tengelye körül – 25-36 nap

A Nap a Naprendszer központi csillaga. Körülötte kering a Föld, valamint a Naprendszerhez tartozó bolygók, törpebolygók, kisbolygók, üstökösök, stb. A Földtől körülbelül 150 millió km távolságra van, ami fénysebességgel 8,3 perc. A Nap tartalmazza a Naprendszer anyagának 99,8%-át, átmérője 109 földátmérő. 73,5%-ban hidrogénből áll, amely a központjában zajló magfúzió során héliummá alakul. Az ennek során felszabaduló, majd a világűrbe szétsugárzott energia nélkülözhetetlen a legtöbb földi élőlény számára: fénye a növények fotoszintézisét, hője pedig az elviselhető hőmérsékletet biztosítja. Éltető ereje miatt a

Nap kiemelkedő kulturális és vallási jelentőséggel bír. Fénye és hője mellett különböző tudományágak szempontjából is rendkívül fontos, mert bizonyos jelenségeket nem tudunk mesterségesen előállítani, csak a Napon megfigyelni. Ezek a tudományágak: plazmafizika, magnetohidrodinamika, atomfizika, részecskefizika.A Nap egy G2V színképtípusú csillag, a mintegy 10 milliárd évig tartó fősorozatbeli fejlődésének a felénél jár. A fűtőanyagát jelentő hidrogén elhasználása után, 5 milliárd év múlva vörös óriássá duzzad, majd a külső rétegeiből planetáris köd képződik, magja pedig magába roskadva fehér törpévé alakul. Ez egyúttal a földi élet pusztulását fogja magával hozni.A Nap asztrológiai és csillagászati jele egy kör, középen ponttal: A Nap csillagászati jele. Ez a jel Ré ókori egyiptomi napisten hieroglif jele is.

Expedíciók

2010 Feb . – Napjainkig

Solar Dynamics Observatory

Az SDO-t egy Atlas–5 rakéta vitte fel az SLC 41 kilövőállásról (Cape Canaveral, Florida, USA).
A geoszinkron transzfer pályáig (GTO) az Atlas V emelte fel. Ott az SDO saját meghajtásával állt rá a geoszinkron pályára (GEO).

Az elsődleges megfigyelési időszakot 5 évre tervezték (ez körülbelül fele egy napciklusnak), amit 5 éves hosszabbítás követhet.

2018 Aug . – Napjainkig

Parker Solar Probe

A Parker Solar Probe, rövidítve PSP (magyarul: Parker napszonda), korábban Solar Probe+ vagy Solar Probe Plus amerikai űrszonda, melyet 2018. augusztus 12-én indított a NASA a Nap légkörének tanulmányozására.A NASA első űreszköze, amelyet élő személyről, Eugene Parker asztrofizikusról neveztek el.

A legnagyobb megközelítés alkalmával mintegy 6 millió km-re lesz a Nap felszínétől. A szonda 11 cm vastag és 2,4 m átmérőjű szén-kompozit hővédő pajzsának ki kell bírnia az 1400 °C fokos hőmérsékletet és a Nap közelségéből adódó rendkívül erős sugárzást.

 57.900.000 km 

merkúr

mercury

  • Átmérő – 4 879 km (a Földének 0,383-szerese)
  • Felszíni hőmérséklet – -180 °C  +430 °C
  • A Nap körüli keringési ideje – 87,97 nap
  • Forgási ideje a tengelye körül – 58,65 nap

A Merkúr a Naprendszer legbelső és legkisebb bolygója, a Nap körüli keringési ideje 88 nap. A Merkúr a Földről nézve fényesnek látszik, magnitúdója −2,0 és 5,5 között változik, azonban nehéz észlelni, mert a Földről nézve a Naptól mérhető legnagyobb szögtávolsága csak 28,3°. Reggel vagy este szürkületkor lehet megfigyelni. A bolygóról viszonylag keveset tudunk.A Merkúrt meglátogató két űreszköz közül az első a Mariner–10 volt, amely 1974–1975-ben a bolygó felszínének csupán 45%-át térképezte fel. A második a MESSENGER, amely további 30%-ot mutatott meg a bolygó felszínéből, amikor 2008. január 14-én elrepült mellette. Ez az űreszköz 2008. október 6-án és 2009. szeptember 29-én még kétszer elhaladt a bolygó mellett, 2011. március 19-én bolygó körüli pályára állt, mintegy 200 kilométerre a felszíntől – adatokat gyűjt, azokat a Földre továbbítja, miután a maximális magasságba került, 15 000 kilométerre a felszíntől. Ekkortól tovább tanulmányozza és feltérképezi az egész égitestet.

A Merkúr sok tekintetben hasonlít a Holdra: felszínét számos kráter borítja, nincs természetes holdja, és nincs állandó légköre. Azonban a Holddal ellentétben nagy, vasat tartalmazó magja van, melynek következtében rendelkezik mágneses mezővel, melynek erőssége a földinek körülbelül 1%-a. Magjának relatív mérete miatt kivételesen nagy a bolygó sűrűsége. Felszíni hőmérséklete 90 és 700 K (-183 és 427 °C) között változik, Ahol a Nap éppen merőlegesen éri a felszínt, ott van a legmelegebb, és a sarkokhoz közeli kráterek mélyén mérik a leghidegebbet.

Expedíciók

2073 Nov. – 1975 Márc.

MARINER 10

1973. november 3-án Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–36B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas Centaur D-1AR (SLV- 3D) hordozórakétával emelkedett a magasba. A Merkúrt első alkalommal 1974. március 29-én, a felszíntől 740 kilométer magasságban közelítette meg. 616 nagy felbontású és több száz kis felbontású felvételt készített.  A második találkozóra 1974. szeptember 21-én került sor, amikor 47 958 kilométer távolságban történt az elrepülés. A találkozón 500 felvétel készült. 1975. március 16-án az űreszköz újabb vizsgálatokat végezhetett, 328 kilométer távolságból. Feltérképezte a bolygó felszínének 45%-át.1975. március 24-én megszakadt a kapcsolat.

2004 Aug . – 2015 Ápr.

MESSENGER

Az űrszondát 2004. augusztus 3-án indították Cape Canaveralból egy Delta–2 rakétával.  2008. január 14-én közelítette meg először a Merkúrt.  2008. október 6-án, a második randevú során a még feltérképezetlen területek nagy része is lefényképezhető volt.  Az elrepüléskor készített felvételek alapján a bolygó felszíne sokkal homogénebb, mint a Holdé vagy a Marsé, a mágneses mező is nagyon szabályos (ellentétben például a Marssal). Sikerült kimutatni a nagyon ritka légkörben a felszínről származó magnézium jelenlétét. 2011 novemberében a 2015-re az űrszonda üzemanyaga elfogyott. A földről utoljára április 24-én kapott parancsokat, majd április 30-án a Merkúrba csapódott.

108.200.000 km 

vénusz

venus

  • Átmérő – 12 103,6 km ( a Földének 0,95-szorosa )
  • Felszíni hőmérséklet – +460 °C
  • A Nap körüli keringési ideje – 224,7 nap
  • Forgási ideje a tengelye körül – 243 nap

A Vénusz a második bolygó a Naptól, keringési ideje 224,7 földi nap. Nevét Venusról, a szépség római istennőjéről kapta. A Hold után a legfényesebb objektum az éjszakai égbolton, legnagyobb látszólagos fényessége -4,6 magnitúdó. Maximális fényességénél még nappal is észrevehető. Kőzetbolygó (Föld típusú bolygó), nagy a sűrűsége (5,25 g/cm3). Méretében és tömegében nagymértékben hasonlít a Földhöz, emiatt gyakran hívják a Föld nővérének is.

Felszíne kietlen, sziklás. Becsapódási kráter kevés van, de pajzsszerű bazaltvulkánok működnek. Lemeztektonikai folyamatok nincsenek. Áttetsző, nagy fényvisszaverő képességű kénsavcsepp-felhők rétegei takarják el a felszínt.
Sok csillagász úgy véli, hogy jóval régebben volt víz a Vénusz felszínén, de a Nap növekvő fényereje miatt megemelkedett hőmérséklet elég volt ahhoz, hogy megkezdődjék az óceánok fokozatos párolgása, ami viszont a légkörben növelte meg a vízgőz mennyiségét. Mivel a vízgőz jól elnyeli az infravörös sugárzást, az üvegházhatás fokozódott, ami tovább növelte a hőmérsékletet és gyorsította a párolgást.Mivel a Vénusz közelebb van a Naphoz, mint a Föld, és kering körülötte, ezért néhány hónapig a Naptól keletre, később néhány hónapig a Naptól nyugatra látható, változó távolságra. A keringés mindkét szélső pontjának látszólagos távolsága a Naptól, azaz a bolygó legnagyobb kitérése 47,8°, vagyis a Napot legfeljebb három órával követi, illetve előzi meg az égen.A

 

Expedíciók

1981 Okt. – 1982 Márc.

VENYERA-13

1981-ben indult a Vénuszhoz a Venyera–13 és a Venyera–14 űrszonda. A felépítésük megegyezett. Tömegük 760 kg. A Venyera–13 indítására 1981. október 30-án került sor. A leszállóegység 1982. március 1-jén szállt le a Phoebe Regio területén. A landert csak 32 perc működésre tervezték. 127 perc működés után szakadt meg a kapcsolat.A tudományos egységek felépítése megegyezett a Venyera–9 – Venyera–12 űreszközzel. Fényképező berendezésekkel, mikro-meteorok becsapódását mérő eszközzel, felszínt vizsgáló berendezésekkel, szeizmométer műszerrel, információ átalakítókkal, adóberendezéssel rendelkezett. Elsőként készített színes felvételeket a sziklás felszínről.

1989 Máj . – 1994 Okt.

MAGELLAN

A Magellán 1989 májusában indult a Kennedy Űrközpontból az Atlantis űrrepülőgéppel (STS–30). 1990 augusztusában állt Vénusz körüli pályára. A küldetés 4 éve alatt több mint 15000-szer kerülte meg a Vénuszt. 1994 szeptemberében a Szélmalom kísérletben a szonda a felső légkör sűrűségét mérte.

A küldetés lejárta után, 1994. október 11-én földi utasításra csökkenteni kezdte pályamagasságát, belemerülve a Vénusz légkörébe. Október 12-én szakadt meg a kapcsolat a szondával. Másnap a sűrű légkörben elégett.

2005 Nov. – 2014 Nov.

VENUS EXPRESS

1973. november 3-án Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–36B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas Centaur D-1AR (SLV- 3D) hordozórakétával emelkedett a magasba. A Merkúrt első alkalommal 1974. március 29-én, a felszíntől 740 kilométer magasságban közelítette meg. 616 nagy felbontású és több száz kis felbontású felvételt készített.  A második találkozóra 1974. szeptember 21-én került sor, amikor 47 958 kilométer távolságban történt az elrepülés. A találkozón 500 felvétel készült. 1975. március 16-án az űreszköz újabb vizsgálatokat végezhetett, 328 kilométer távolságból. Feltérképezte a bolygó felszínének 45%-át.1975. március 24-én megszakadt a kapcsolat.

2010 Máj. – Napjainkig

AKATSUKI

Az Akacuki a Vénusz kutatására indított japán űrszonda. 2010. május 20-án indult, 2010 decemberében kellett volna pályára állnia a Vénusz körül és elkezdenie a kétéves tudományos küldetést, de a hajtómű hibája miatt nem sikerült a pályára állás. A szondát csökkentett üzemmódban hagyták, hogy az eredetileg tervezett 4-5 éves élettartamát minél jobban meghosszabbítsák. A pozicionáló hajtóművek működtetésével a szonda röppályáját módosították, így 2015. december 7-én alternatív pályára állt a Vénusz körül.A szonda infravörös, ultraviola és látható színképben fényképezi a felszínt, villámok és felszíni vulkanizmus után kutat.

 149.600.000 km 

föld

earth

  • Átmérő – 12756 km
  • Felszíni hőmérséklet – -70 °C és +56 °C között, átlagosan 15 °C
  • A Nap körüli keringési ideje – 365,25 nap
  • Forgási ideje a tengelye körül – 23 óra 56 perc
  • Holdjainak száma – 1

A Föld (görögül: Γαῖα – Gaia, latinul: Terra) a Naptól számított harmadik bolygó a Naprendszerben. A legnagyobb átmérőjű, tömegű és sűrűségű az ismert Föld-típusú bolygók közül.Több millió faj, köztük az ember élőhelye is.

A Föld a világegyetem egyetlen olyan bolygója, amelyről tudjuk, hogy életet hordoz. Jelenlegi ismereteink szerint 4,44–4,54 milliárd éve alakult ki, és a felszínén mintegy egy milliárd év múlva az élet is megjelent. Azóta a bioszféra jelentősen megváltoztatta az atmoszférát, és más, biotikus összetevőit. Ezzel lehetőség nyílt az aerob organizmusok osztódásos szaporodására, és létrejött az ózonréteg, amely megszűri a Nap felől érkező ultraibolya sugárzást. A Föld felszínét a Föld mágneses mezője védi a nagyenergiájú kozmikus sugárzástól.

A Naprendszer külső körülményei a várakozások szerint még mintegy 1,5 milliárd évig támogatják az élet jelenlétét, de ezután a mind fényesebbé váló Nap el fogja tüntetni a bioszférát.

A felszín nagyjából 71 százalékát sós vizű óceánok, a fennmaradó területet kontinensek és szigetek foglalják el. Nem tudunk más olyan bolygóról, aminek felszínén folyékony víz található, márpedig az a földi élet elengedhetetlen feltétele.

A hold

hold

Földtől való átlagos távolsága:  384 400 km
átmérője: 3475 km

A Hold a Naprendszer egyik óriásholdja, a Föld egyetlen holdja. Kötött keringése miatt mindig ugyanaz az oldala fordul a Föld felé, és az innenső oldalán álló holdi megfigyelő (például az Apollo űrhajósai) számára a Föld mindig ugyanott látszik állni az égen (persze bolygónk ugyanúgy fázisokat mutatva elfogy és megtelik, mint a földi égen is a Hold). A Holdról azonban a Földnek nem mindig ugyanaz az oldala látszik.

 

Átmérője negyede, térfogata 1/49-ede, tömege viszont csak 1/81-ed része a Földének. A Naprendszerben az 5. legnagyobb hold, a kőzetbolygók esetében egyedülállóan nagy holdról van szó. Az anyabolygójához képest a Hold a legnagyobb kísérő égitest.
A Holdnak gyakorlatilag nincsen légköre, felszínének hőmérséklete pedig +130 °C és -160 °C között váltakozik.

 

A Holdat nemcsak űrszondákkal kutatták, hanem mindeddig ez az egyetlen olyan Földön kívüli égitest, amelyen ember is járt. Az amerikai Apollo-program keretében először az Apollo–8-as repüléssel sikerült Hold körüli pályára állnia embert szállító űrhajónak (1968. december 24.). Majd az Apollo–11 űrhajósai, Neil Armstrong parancsnok és Buzz Aldrin holdkomppilóta lettek az első emberek, akik holdkompjukkal sikeres leszállást hajtottak végre (1969. július 20.), és küldetésük csúcspontjaként kiléphettek a holdfelszínre a Nyugalom Tengerén (Mare Tranquilitatis).

 227.900.000 km 

Mars

mars

  • Átmérő – 6794 km (a Földének 0,53-szorosa)
  • Felszíni hőmérséklet – -150 °C és +20 °C között
  • A Nap körüli keringési ideje – 1,88 földi év
  • Forgási ideje a tengelye körűl – 24 óra 37 perc
  • Ismert Holdjainak száma – 2

A Mars a Naptól számított negyedik bolygó a Naprendszerben. Szabad szemmel is könnyedén látható az éjszakai égbolton. A római hadistenről nevezték el, de gyakran hívják „vörös bolygónak” is színe miatt, amit a Mars felszínét meghatározó vas-oxid okoz. A Mars a harmadik legnagyobb kőzetbolygó, számos rendkívüli felszíni képződménnyel.A 2000-es évek elejétől három mesterséges hold kíséri útján: Mars Odyssey, Mars Express és a Mars Reconnaissance Orbiter.

A Mars nagy hatást gyakorol az emberi képzeletre, mivel egy hibás fordítást követően (természetes csatorna → mesterséges csatorna) elterjedt, hogy a Marson idegen civilizáció létezik. Sok történet született a marslakókról. Legismertebb talán H. G. Wells: Világok harca című irodalmi műve. Jelen tudásunk szerint amennyiben van élet a Marson, az legfeljebb egyszerűbb élőlényekre, mikroorganizmusokra korlátozódik.Mivel a Mars feleakkora átmérőjű, mint a Föld, ezért felszíne negyede, a tömege kb. nyolcada a Földének.

A talajminták vizsgálata alapján a Mars talaja nagy valószínűséggel alkalmas az életre, növények termesztésére: az Antarktika szárazabb völgyeiben található talajhoz hasonló tulajdonságokat mutat. Lúgos kémhatású (az adott elemzés 8-9 közötti pH-értékeket mutatott ki), kimutatható magnézium, nátrium és kálium, az élethez szükséges tápanyagokat és vegyületeket is találtak.

A Marsnak két holdja van: a Phobosz és a Deimosz. Mindkettő kötött keringésű, vagyis mindig ugyanazt az oldalukat mutatják a Mars felé. Kis méretük és erősen elnyúlt pályájuk alapján valószínűleg két befogott aszteroidáról van szó.

PHOBOS DEimos

Felfedezése –1877.

phobos

Marstól való átlagos távolsága: 5760km
átmérője: 22,2 km

A holdat vastag porréteg borítja, amit regolitnak nevezünk. Ennek sötétszürke színe élesen elüt a Mars vörös színű felszínétől. A hold a rá vetődő fény 6%-át veri vissza. Felszínét különböző méretű becsapódásos kráterek tarkítják.

Felfedezése –1877.

deimos

Marstól való átlagos távolsága:   23 458 km
átmérője: 12,6 km

A Deimosz sokáig a legkisebb ismert hold volt a Naprendszerben. Alakja szabálytalan, jobban hasonlít a kisbolygókra, mint a holdakra, valószínűsíthető, hogy inkább aszteroidáról van szó, amelyet a Mars gravitációja fogott be.

Expedíciók

1996 Dec. – 2006 Nov. 

MARS GLOBAL SURVEYOR

A szonda feladata volt a Mars felszínének fényképezése. Küldetését 2 évre tervezték, azonban ténylegesen mintegy 10 évig működött, ez alatt 240 000 felvételt készített és sugárzott vissza a Földre.

2006. november 2-án a fedélzeti számítógép hibát észlelt egy napelemtáblát mozgató motornál, és az űrszonda biztonsági üzemmódba váltott át. November 5-én még érkeztek gyenge rádiójelek, majd a kapcsolat teljesen megszakadt. 

1996 Dec . -1997 Szept.

PATHFINDER

A Mars Pathfinder a Discovery-program második küldetése, és a Mars-kutatás egyik legsikeresebb űrszondája. Az űrszonda 1996. december 4-én indították Cape Canaveralből Delta II hordozórakétával. Magával vitte a Mars felszínére a Sojourner (=jövevény) nevű kis marsautót.

A huszonnégy nagy ballonban 1997. július 4-én leérkező űrszonda épségben túlélte a talajtérést. A Nemcsak a leszállóegység, hanem a Sojourner marsautó is jól bírta a leszállást, majd – némi bonyodalmak után – legördült a marsi talajra, megkezdhette a kiválasztott kövek részletes vizsgálatát. A leszálló egységgel három hónap után szűnt meg a kapcsolat.

2003 Júl. – 2019 Feb.

OPPORTUNITY

Az Opportunity (MER-B) az amerikai Mars Exploration Rover program második robotja. A Spirit (MER-A) marsjárótól 10 500 km-re szállt le, a Mars másik felén, a Meridiani Planumnak nevezett egyenlítői területen. Mindkét szonda bizonyítékokat talált a víz valamikori jelenlétére a Marson. A NASA 2019. február 13-án befejezettnek nyilvánította az Opportunity küldetését, miután 2018 augusztusa óta nincs kapcsolat az űrszondával. Az ember által épített eszközök közül eddig az Opportunity tette meg a leghosszabb távot idegen égitesten: 45,16 kilométert.

2011 Nov. – Napjainkig 

CURIOSITY

A MSL 2011. november 26-án indult egy 541-es Atlas–5 rakétával. 44 perccel később már bolygóközi pályán volt.Európai idő szerint 2012. augusztus 6-án kora reggel szállt le a Marsra, ahol a tervek szerint legalább egy marsi évig (23 földi hónap) dolgozik.   A Mars felszínén kémiai és biológiai vizsgálatokat végez, feladata a marsi élet keresése, a bolygó légkörének és geológiájának tanulmányozása, valamint az emberes Mars-repülések előkészítése.

 778.300.000 km 

Jupiter

jupiter

  • Átmérő – 142 984 km (a Földének 11,2-szerese)
  • Felszíni hőmérséklet – −130 °C 
  • A Nap körüli keringési ideje – 11,86 év
  • Forgási ideje a tengelye körűl – 9 óra 50 perc
  • Ismert Holdjainak száma – 79

A Jupiter az ötödik bolygó a Naptól, és messze a legnagyobb bolygó a Naprendszerben. Óriásbolygó, tömege két és félszerese az összes többi bolygó együttes tömegének. A többi óriásbolygóval (Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) együtt gyakran Jupiter-típusú, vagy külső bolygóknak nevezik.A Földről nézve maximális fényessége -2,94 magnitúdó, ezzel átlagosan a harmadik legfényesebb égitest az éjszakai égbolton, a Hold és a Vénusz után (rövid időre a Mars vetekedhet fényességével pályájának bizonyos pontjain).A Jupiter főként hidrogénből áll, tömegének egynegyedét hélium teszi ki, sziklás magja nehezebb elemeket tartalmazhat. Gyors forgása miatt alakja forgási ellipszoid (lapított gömb).

A külső atmoszférája láthatóan számos sávra oszlik a különböző szélességi körökön, turbulenciát és viharokat okozva ezek határain. Kiemelkedő látványosság a Nagy Vörös Folt, egy óriási vihar, amit már a 17. században is megfigyeltek.A bolygót halvány planetáris gyűrűrendszer és erős magnetoszféra vesz körül. A Jupitert számos űrszonda vizsgálta már, legismertebbek ezek közül a Pioneer és Voyager közelrepülések és később a Galileo űrszonda.

A Jupiternek 79 holdja ismert. A négy legnagyobbat (Io, Európé, Kallisztó, Ganümédész) Galilei-holdaknak nevezik, felfedezőjük Galileo Galilei után, aki 1610-ben észlelte őket.A jelenlegi 79 hold több, mint amennyi bármely más bolygónak van, de valószínűleg még több kisebb, ismeretlen hold kering a Jupiter körül.

IO EUROPA GANYMEDES CALLISTO

Felfedezése –1610.

europa

Jupitertől való átlagos távolsága: 671 100 km
átmérője: 3121,6 km

Az Europa holdat vastag, sima jégpáncél borítja, melyet repedések tarkítanak. Igen valószínű, hogy a jégréteg alatt folyékony óceán található, melyet szintén az árapály jelenség által generált hő tart folyékony állapotban. Felépítésében és anyagi összetételében hasonlít a Föld típusú bolygókhoz. 

 

Az Európé jégkérge alatti óceánban a kutatók feltételezése szerint kétszer annyi víz lehet, mint a Földön.

 

2019-ben amerikai kutatók a látható fény színképének vizsgálatával nátrium-klorid, azaz konyhasó jelenlétét mutatták ki egyes területeken, például a Tara Régió felszínén.

Felfedezése –1610.

ganymedes

Jupitertől való átlagos távolsága: 1 070 400 km
átmérője: 5262 km

A Ganymedes a Naprendszer legnagyobb holdja. Átmérője kissé nagyobb, de tömege csak fele a Merkúrénak. A hold felszínén sötét, kráterekkel borított, valamint kissé fiatalabb, világos, tektonikus aktivitásra utaló területek váltakoznak. A Ganymedes kérge jégből áll.

Felfedezése –1610.

callisto

Jupitertől való átlagos távolsága:  1 882 700 km
átmérője: 4820,6 km

A Callisto felszíne egy 150 km vastag jégrétegen van. A kéreg alatt egy 10 km vastag óceán terül el. Az óceánt a Jupiter és holdjai körüli mágneses tér tanulmányozásakor fedezték fel.A Naprendszerben a Callistonak van a legöregebb felszíne, mely az elmúlt 4 milliárd év alatt csak igen keveset változott.

Felfedezése –1610.

io

Jupitertől való átlagos távolsága: 421 800 km
átmérője: 3642,6 km

Az Io igen erős vulkanikus aktivitást mutat, felszínén változatos struktúrák (kalderák, hegyek, olvadt ként tartalmazó tavak) találhatók. Az Io elsődlegesen kőzetekből áll, így anyagát tekintve hasonlít a Föld típusú bolygókhoz.

Expedíciók

1989 Okt. – 2003 Szept.

GALILEO

A Galileot 1989. október 18-án indították 2,3 milliárd kilométer hosszú, mintegy hat éven át tartó útjára az Atlantis űrrepülőgéppel az STS–34 küldetésen. 

 1994. júliusban a Galileo 240 millió km-ről megfigyelte a Shoemaker–Levy 9 üstökös darabjainak becsapódását a Jupiterbe.

A Galileo 1995. december 7-én érkezett meg a Jupiterhez. Elsőként közelített meg egy kisbolygót, a Jupiter első műholdja volt és magával vitte az első légköri szondát, amely leereszkedett a gázbolygó légkörébe. A Jupiter körüli ellipszispályán több holdmegközelítést is végzett.A Galileo küldetést 2003. szeptember 21-én fejezték be. A szondát belevezették a Jupiter atmoszférájába, ahol a súrlódás miatt elégett, elkerülve azt, hogy valamelyik holdat beszennyezze a Földről származó baktériumokkal.

2011 Okt.  – Napjainkig

JUNO

A Juno indítására 2011. augusztus 5-én került sor Atlas-5 hordozórakétával. Öt évig tartó útja során a szonda 2013-ban egy gravitációs hintamanőver során egyszer repült el a Föld mellett.

2,8 milliárd kilométeres repülés után 2016. július 4-én érkezett meg a Jupiterhez, ahol 35 perces fékezés után (amihez a hajtóművét használta) bolygó körüli pályára állt. A bolygó körül a Galileo űrszondáénál lényegesen alacsonyabb, 4100 km-es, 53 napos periódusú poláris pályára állt levegőfékezéssel.2016. október 18-án a szonda automatikusan biztonságos üzemmódra váltott. A berendezés adatgyűjtést nem végzett egy ideig, de a földi központtal ez alatt is tartotta a kapcsolatot.

A 2017 februárjáig elemzett mérések azt mutatják, hogy a Jupiter mágneses tere és aurórája erősebb, mint korábban gondolták. Tervezett élettartama a bolygó körül körülbelül két év, ezután a légkörbe irányítva megsemmisül.

 1.429.000.000 km 

szaturnusz

saturn

  • Átmérő -120 536 km (a Földének 9,45-szorosa)
  • Felszíni hőmérséklet – -180 °C
  • A Nap körüli keringési ideje – 29,46 év
  • Forgási ideje a tengelye körűl – 10 óra 48 perc
  • Ismert Holdjainak száma – 62

A Szaturnusz a hatodik bolygó a Naptól számítva, a második legnagyobb a Naprendszerben a Jupiter után. Egyike annak az öt bolygónak, ami a Földről szabad szemmel is látható. A Szaturnusznak látványos, jégből és törmelékekből álló gyűrűrendszere van. Szaturnuszról, a római istenről nevezték el. Jele az isten sarlójának stilizált képe (Unicode: ♄).

A Szaturnusz belső magja valószínűleg vas-nikkel összetételű, a magot fémes hidrogén veszi körül, ezután egy közbülső réteg következik, amit folyékony hidrogén és folyékony hélium alkot, és végül a bolygó külső takarója gázokból áll. A Szaturnusz légkörének halvány-sárgás színezete van, ezt a benne található ammóniakristályok okozzák.

A külső légkör általában nélkülözi a kontrasztokat, de hosszabb ideig is fennmaradó alakzatok időnként megjelenhetnek rajta. A szélsebesség elérheti az 1800 km/h-t (ez több, mint a Jupiter esetében, de nem olyan nagy értékű, mint a Neptunuszon).

A Szaturnusz legismertebb jellegzetessége a gyűrűrendszere, amit nagyrészt jégkristály, kisebb mértékben sziklatörmelék és kozmikus por alkot.

62 holdja ismert. A holdak közül csak hét elég nagy ahhoz, hogy gömb alakú legyen. Egyetlen óriásholdja a Titan, 1655-ben fedezték fel. Tömege messze nagyobb, mint az összes többié együtt. A Szaturnuszhoz közeli Enceladuson a felszín alól magasra feltörő vízgőzkitöréseket, ún. jégvulkanizmust figyeltek meg. A holdak nagy része csupán 4-8 km átmérőjű.

enceladus titan iapetus

Felfedezése – 1789.

enceladus

Szaturnusztól való átlagos távolsága: 238 100 km
átmérője: 499 km

A Cassini megfigyelései alapján a kutatók felfedezték, hogy a teljesen fagyottnak tűnő, vastag jeges felszín alatt egy hatalmas óceán van.

A folyékony víz mellett az életnek szerves anyagok meglétére és energiaforrásra van szüksége. Mindkettő megtalálható az Enceladuson. 2015-ben a Cassini űrszonda az egyik kigőzölgésen keresztül haladt át, így annak kémiai összetételét elemezni tudta, és hidrogénmolekulákat (H2) talált benne.

A kilövellések és a felszínen a helyükön maradó, tigriskaromra emlékeztető lenyomatok a déli féltekére jellemzőek, ott is a sarok környékére. Az óceán kiterjedéséről még folyik a vita.Az újabb adatok alapján úgy vélik, hogy az Enceladus felszíne alatt lévő óceán nagyobb a korábban feltételezettnél: több mint 50 kilométer mély lehet.

A hold az űrszondára gyakorolt gravitációs vonzásának apró változásai és forgása egyenletlenségének elemzése alapján nem kizárható, hogy ez az óceán az egész holdat körbeöleli.

A friss és tiszta jég miatt az enceladus albedója (mennyi fényt ver vissza) legmagasabb (99%) a Naprendszerben.

Felfedezése – 1655.

titan

Szaturnusztól való átlagos távolsága: 1 221 900 km
átmérője: 5150 km

A Titán a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Naprendszer második legnagyobb holdja a Ganümédész után. 1655. március 25-én a holland csillagász, Christian Huygens fedezte fel. A Titán az egyetlen, sűrű légkörrel rendelkező hold a Naprendszerben.A NASA 2008. július 31-én jelentette be a szénhidrogéntavak felfedezését a Titánon. A Naprendszerünkben a Földön kívül ez az első olyan égitest, amelyen folyékony halmazállapotú anyagot találtak.

A mérések során azonosított legmélyebb tó a Winnipeg Lacus volt, amely egyik pontján 105 méteres (+- 6m) mélységet ér el. A Winnipeg Lacus 69 százalékban metánból, 16 százalékban nitrogénből és 15 százalékban etánból tevődik össze.

Az égitest ősi Földre emlékeztető viszonyai, vastag légköre, szénhidrogéntengerei és tavai, szénhidrogén-esőzése, vándorló dűnéi, folyóvölgyei, érdekes szerves kémiai folyamatai és felszín alatti globális folyékony vízrétege együttesen a holdat az egyik legizgalmasabb tudományos célponttá teszik a Naprendszerben.

Felfedezése – 1671.

iapetus

Szaturnusztól való átlagos távolsága: 3 561 300 km
átmérője: 1436 km

Legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy egyik fele, ami a pálya haladási irányába néz, fekete, mint az aszfalt, a másik irányban lévő oldala olyan világos, mint a hó.

A Iapetus valószínűleg melegebb, mint bármely más hold felszíne a szaturnuszi rendszerben, mivel a sötét felszíne a rá eső napfény nagy részét elnyeli. Ezen kívül a Iapetus lassan kering a Szaturnusz körül (79 nap alatt tesz meg egy kört), így hosszú ideje van elnyelni a napfényt és felmelegedni.

Expedíciók

1997 Okt. – 2017 Szept.

CASSINI

A nagyméretű űrszonda Titan IV/Centaur rakéta segítségével 1997. október 15-én sikeresen elindult Cape Canaveralról. A Cassini megérkezése után 2004 július elején állt pályára a Szaturnusz körül.

A Huygens leszállóegység 2004. december 25-én, magyar idő szerint hajnali 4:24-kor sikeresen különvált a Cassini űrszondától. Ezzel megkezdte háromhetes útját a Titánig, amelyre 2005. január 14-én ereszkedett le. A Cassini a Huygens adatait közvetítette a Földre, mivel a leszálló adóberendezése túl gyenge volt a közvetlen sugárzáshoz. Sajnálatos módon a rögzített tudományos mérések és képek nagy része nem jutott el a Földre, mert a Huygens adóegysége egy tervezési hibát tartalmazott, ugyanis nem vették figyelembe a Doppler-effektus hatását.

A Cassini 2016. december 4-én nagyjából merőlegesen keresztezte a gyűrűk pályasíkját mintegy 91 000 km távolságban a bolygó felső felhőrétegétől számítva.

Mivel az üzemanyag fogyóban volt, úgy döntöttek, hogy az Enceladus védelmében a szondát 2017. szeptember 15-én a Szaturnusz légkörébe irányítják, hogy ott megsemmisüljön, így kizárható, hogy egy későbbi, ellenőrizetlen lezuhanással az Enceladus ismeretlen bioszféráját földi baktériumok szennyezzék.

2.869.600.000 km 

uránusz

uranus

  • Átmérő – 51 118 km (a Földének 4,01-szorosa)
  • Felszíni hőmérséklet – -210 °C
  • A Nap körüli keringési ideje – 84 év
  • Forgási ideje a tengelye körűl – 17 óra 17 perc (retrográd irányú)
  • Ismert Holdjainak száma – 27

Az Uránusz a Naprendszer hetedik bolygója. Óriásbolygó, a harmadik legnagyobb átmérőjű és a negyedik legnagyobb tömegű.Az Uránusz felfedezését 1781. március 13-ától számítjuk, mert ekkor pillantotta meg először Sir William Herschel. Azóta tudjuk, hogy a bolygót előzőleg 1690 és 1771 között legalább hússzor regisztrálták, de mindannyiszor csillagnak vélték. Az elmozdulását pedig mérési hibának. Herschel eleinte nem volt tisztában vele, hogy a Naprendszer egy eddig ismeretlen bolygóját fedezte fel, először üstökösként azonosította az égitestet.Nem tartott sokáig, mire a csillagászok felismerték e felfedezés jelentőségét. Sir William eredetileg támogatójáról, III. György angol uralkodóról nevezte el a bolygót, a Georgium Sidus (György csillaga) név azonban nem talált lelkes fogadtatásra a világ többi részén. Lalande azt javasolta, hogy a felfedezőről nevezzék el, végül Johann Elert Bode német csillagász elképzelése kerekedett felül, az Uránusz (Οὐρανός latinosított neve), ami így jobban illeszkedett a többi bolygó ógörög-latin elnevezéseinek sorába). Uránosz az atyja Kronosznak, amely Szaturnusz görög megfelelője, az ég ura.

Herschel hat évvel később felfedezte az Uránusz két legnagyobb holdját: a Titániát és az Oberont . Az Arielt és az Umbrielt 1851-ben Lassell találja meg. A Mirandát csak 1948-ban fedezi fel Gerard Kuiper.Egyik jele ♅ (Unicode U+2645, főleg asztrológiai) vagy Az Uránusz csillagászati jele (főleg csillagászati).

1986-ban a NASA Voyager–2 űrszondája lett az első, amely megközelítette az Uránuszt. Ez a bolygó eddigi egyetlen közeli megfigyelése. Az 1977-ben indított Voyager–2 1986. január 24-én repült el az Uránusz mellett, 81 500 km-re a bolygó felhőzetének határától. Az űrszonda megvizsgálta az Uránusz légkörének felépítését és kémiai összetételét, beleértve az egyedi időjárást, amelyet a 97,77°-os tengelyhajlása okoz. A Voyager–2 elsőként tanulmányozta közelről öt addig ismert holdját, és az általa gyűjtött adatokat azóta is vizsgálva űrkutatók 11 újat fedeztek fel. Az űrszonda két új gyűrűt is felfedezett az Uránusz körül.

Az Uránusz holdjait nem az ókori mitológiából, hanem Shakespeare színpadi műveinek és Alexander Pope angol költő Fürtrablás című szatirikus eposzának szereplőiről nevezték el. Az Uránusz legnagyobb holdjai: ariel umbriel titania oberon.

ariel umbriel titania oberon

Felfedezése – 1851.

ariel

Uránusztól való átlagos távolsága: 191900 km            átmérője: 1158 km

A feltételezések szerint anyagát egyenlő arányban alkotja jég és szikla. Az Uránusz többi holdjához hasonlóan az Ariel feltehetőleg egy akkréciós korongból keletkezett, mely a bolygót keletkezése után ölelte körül. Az Ariel belső szerkezete differenciált, a belső, sziklás magot egy jégköpeny veszi körbe.

Felfedezése – 1851.

umbriel

Uránusztól való átlagos távolsága: 266 000 km  átmérője: 1169 km 

A nagyobb holdak közül a legsötétebb felszínű.

Felfedezése – 1787.

titania

Uránusztól való átlagos távolsága: 436 300 km  átmérője: 1578 km 

A Titania az Uránusz legnagyobb holdja. Kb. 9 nap a keringési periódusa. Felszínét jég borítja, amit hosszú völgyek és kráterek szabdalnak fel. A legnagyobb kráter a 200 km átmérőjű Gertrudis-medence.

Felfedezése – 1787.

oberon

Uránusztól való átlagos távolsága: 583 500 km      átmérője: 1522 km

Az Oberon a Titániához sok mindenben hasonló hold. Az Oberon is felerészben jégből, felerészben szilikátos kőzetekből épül föl. A kőzetanyag alkotja a hold magját, a jéganyag a köpenyét és a felszínét.

Expedíciók

1977 Aug. – 1986 Jan.

VOYAGER-2

A Voyager–2 1977. augusztus 20-án indult, két héttel a Voyager–1 előtt. Küldetése során megközelítette mind a négy óriásbolygót. Az Uránusz és a Neptunusz vizsgálatát a kiterjesztett küldetés keretében végezte. A Voyager–2 volt a NASA egyik legsikeresebb bolygókutató szondája. 

A Voyager–2 az amerikai Voyager-program második űrszondája. Egyike annak az ember által készített öt tárgynak, ami képes elhagyni a Naprendszert. Sebessége a Naphoz képest 15,4 km/s (55 347 km/h), távolsága 2017. július 30-án 115 csillagászati egység (17,2 milliárd kilométer) volt. Ez volt az első űrszonda, amely meglátogatta az Uránuszt és a Neptunuszt. 

A szondák rakterében az emberiséget és kozmikus környezetét bemutató szemléltető eszközöket helyeztek el. Egy kb. 30 cm-es, arannyal futtatott réz hanglemezen a Föld 35-féle természetes és az ember által keltett mesterséges hangjait helyezték el (többek között gyermeksírás, kutyaugatás, nevetés), továbbá üdvözletet 55 nyelven, köztük magyarul is. Mozart Varázsfuvolájától a zairei pigmeusok és az ausztráliai bennszülöttek énekén át Chuck Berry Johnny B. Goode-jáig 27 zeneműből szerepel részlet.

4.449.600.000 km 

neptunusz

neptune

  • Átmérő – 49 532 km (a Földének 3,89-szorosa)
  • Felszíni hőmérséklet – -220 °C
  • A Nap körüli keringési ideje – 164 év
  • Forgási ideje a tengelye körűl – 16 óra 5 perc
  • Ismert Holdjainak száma – 13

A Neptunusz a Naptól számítva a nyolcadik, legkülső bolygó a Naprendszerben. A negyedik legnagyobb átmérőjű, és a harmadik legnagyobb tömegű, de a legkisebb méretű óriásbolygó. Színe miatt Neptunusról, a tengerek római istenéről nevezték el. Jele az isten háromágú szigonyát jelképezi (Unicode: ♆). 14 ismert holdja van, ezek közül a két ismertebb a Nereida és a Triton.

Az első ember, aki egyértelmű utalást tett egy Uránuszon túli bolygó létezésére, egy amatőr csillagász, Hussey tiszteletes, kenti rektor volt. 1834-ben írt erről G. B. Airy cambridge-i professzornak, aki 1835-től királyi csillagász lett. Airy azonban szkeptikus volt, és ebbe Hussey is belenyugodott. John Couch Adams tehetséges angol matematikus 1841-ben határozta el, hogy az Uránusz pályaháborgásait felhasználva kiszámítja egy lehetséges új bolygó koordinátáit. 1845-ben számításai eredményeit elküldte Airy királyi csillagásznak, de megfigyelés nem történt. A francia Urbain Le Verrier hasonló számításokat végzett. Adams és Le Verrier számításai egy fokon belül megegyeztek. De Le Verrier se járt jobban a francia csillagászokkal, ezért írt Johann Gallénak a berlini obszervatóriumba. Így a Neptunuszt az Uránusz mozgásából levezetett perturbációk alapján Galle fedezte fel 1846-ban.

Galileo Galilei már 1613 januárjában észlelte a bolygót, amikor az a Jupiterhez igen közel látszott, és sikerült két egymást követő éjszakán is megfigyelnie. Jegyzeteiből kitűnik, hogy január 28-án észrevette a Neptunusz elmozdulását egy háttércsillaghoz képest, és január 6-án is utólag bejelölt egy pontot a Neptunusz akkori pozíciójában, azaz korábbi jegyzeteiben valószínűleg átnézte a környezetre vonatkozó korábbi észleléseit. Nem ismert viszont olyan bejelentése, amelyben kortársait értesítette volna a felfedezéséről. Galilei Neptunusz megfigyelései 1980-óta ismeretesek, amikor is Charles Thomas Kowal és S. Drake kutatásaik közben felfedezték azokat.

Gyűrűrendszer övezi, és 13 holdja ismert. Legnagyobb holdja a 2706 km átmérőjű Triton, amely kör alakú pályán, retrográd irányban kering, periódusa kb. 6 nap. Felszínén a sötét sávoknál gejzírek működnek. 1846-ban, a bolygóval együtt fedezték fel. A legtöbb holdja pár száz méter átmerőjű.

triton

Felfedezése – 1846.

triton

Neptunusztól való átlagos távolsága: 354 760 km
átmérője: 2706 km

Felszínét 55%-ban fagyott nitrogén borítja, 15-35% vízjéggel és 10-20% szárazjéggel, emellett tartalmaz csekély mennyiségű metánt és szén-monoxidot.A Triton egyike azon kevés holdaknak a Naprendszerben, amelyek geológiailag aktívak. Felszíne viszonylag fiatal. A hold rendelkezik egy nagyon vékony, nitrogénből és metánból álló légkörrel.

Expedíciók

1977 Aug. – 1986 Jan.

VOYAGER-2

A Voyager–2 1977. augusztus 20-án indult, két héttel a Voyager–1 előtt. Küldetése során megközelítette mind a négy óriásbolygót. Az Uránusz és a Neptunusz vizsgálatát a kiterjesztett küldetés keretében végezte. A Voyager–2 volt a NASA egyik legsikeresebb bolygókutató szondája. 

A Voyager–2 az amerikai Voyager-program második űrszondája. Egyike annak az ember által készített öt tárgynak, ami képes elhagyni a Naprendszert. Sebessége a Naphoz képest 15,4 km/s (55 347 km/h), távolsága 2017. július 30-án 115 csillagászati egység (17,2 milliárd kilométer) volt. Ez volt az első űrszonda, amely meglátogatta az Uránuszt és a Neptunuszt. 

A szondák rakterében az emberiséget és kozmikus környezetét bemutató szemléltető eszközöket helyeztek el. Egy kb. 30 cm-es, arannyal futtatott réz hanglemezen a Föld 35-féle természetes és az ember által keltett mesterséges hangjait helyezték el (többek között gyermeksírás, kutyaugatás, nevetés), továbbá üdvözletet 55 nyelven, köztük magyarul is. Mozart Varázsfuvolájától a zairei pigmeusok és az ausztráliai bennszülöttek énekén át Chuck Berry Johnny B. Goode-jáig 27 zeneműből szerepel részlet.

7 375 927 931 km 

plutó

pluto

  • Átmérő – 2 376,6 km
  • Felszíni hőmérséklet – -220 °C
  • A Nap körüli keringési ideje – 247,7 földi év
  • Forgási ideje a tengelye körűl – 6,39 földi nap
  • Ismert Holdjainak száma – 1

2006. augusztus 24-éig a Naprendszer kilencedik, legkisebb bolygójaként tartották számon, ma pedig (az Eris után) a második legnagyobb törpebolygónak számít. Azóta a Neptunusz a legtávolabbi bolygó. A Föld holdjánál kisebb, magas hőmérsékleten összetömörült anyagokból álló, nitrogén–metán–szén-monoxid légkörű törpebolygó.

A Pluto tömege csak egyötöde a Holdénak, valamint átmérője is kisebb. Felszínét fagyott nitrogén borítja, mely napközelben felenged és vékony légkört alkot.

Felszíne geológiailag aktív, gleccserek és jégvulkánok is találhatók rajta. Hegységek és síkságok tarkítják. A Sputnik Planitia nevű területen dűnék figyelhetők meg, amiket fagyott, homokszem méretű metándarabkák alakítanak és formálnak. A dűnék nagyjából 2000 km² területet fednek le. Bár a légköre vékony, de a felszínt aktívan formálják a szelek, amik legfeljebb 35 km/h sebességgel fújnak.

A New Horizons űrszonda műszereinek mérései alapján feltételezhető, hogy a felszín alatt folyékony óceán található. Ezt a felszíntől egy gázréteg választja el, amit gázhidrátok (más néven klatrát-hidrátok) töltenek ki, és aminek a hőszigetelő hatása megvédi az alatta lévő óceánt a teljes befagyástól. Ez a gázréteg nagyrészt metánból áll, és jégszerű, kásás állapotú. 5  ismert holdja van: Charon, Nix, Hydra, Kerberos, Styx.

A Pluto–Charon-rendszert a szokatlan 2 : 1 nagyságarány miatt korábban kettős bolygónak nevezték. A 8 : 1 tömegaránynak, illetve a két égitest közötti nagy távolságnak köszönhetően a rendszer tömegközéppontja a Plutón kívül található, így lényegében egymás körül keringenek.

Charon

Felfedezése –1978.

charon

Plutótól való átlagos távolsága: 19 571 km átmérője: 1214 km

A Charon felszínét valószínűleg vízjég borítja, szemben a Plutóéval, amelyet fagyott nitrogén. Az északi pólus közelében vöröses felület látható.

A legnagyobb kanyon az egyenlítői vidékén mintegy 1800 km-en át húzódik, mélysége pedig eléri a 7,5 km-t! Ezekkel a méretekkel négyszer hosszabb és négyszer mélyebb a Grand Canyon-hoz viszonyítva.

Expedíciók

2006 Jan. – Napjainkig

new horizons

A New Horizons-t 2006. január 19-én indították Atlas–5 hordozórakétával. 2007. február 28-án megközelítette a Jupitert, ahol gravitációs hintamanővert végzett. A megközelítés során mintegy 2,3 millió km volt a szonda legkisebb távolsága a Jupitertől. A távolság elegendően nagy volt ahhoz, hogy az óriásbolygó magnetoszférája ne okozhasson károkat a műszerekben.

A majdnem 9 évig tartó utazása alatt az űrszonda többnyire hibernált állapotban közelített célja felé, de minden évben lefuttattak egy 50 napig tartó tesztsorozatot a küldetés irányítói, hogy ellenőrizzék a műszerek állapotát.A Pluto rendszer megfigyelését 2015. január 15-én kezdte meg. 2015. július 14-én közelítette meg a Plutót és a Charont, de a tudományos megfigyeléseit már 150 nappal korábban megkezdte. A New Horizons mintegy 4,88 milliárd kilométer megtétele után sikeresen megközelítette a törpebolygót és elhaladt mellette, adatokat és képeket küldve a Földre.

30-50 Cse

kuiper öv

kuiper belt

A Kuiper-öv a Neptunusz pályáján kívül található kisbolygóöv, melyet Gerard Kuiper csillagász tiszteletére nevezték el. Az első csillagászok, akik felvetették az öv létezését, Frederick C. Leonard (1930-ban) és Kenneth E. Edgeworth (1943-ban) voltak. A Kuiper-öv a Naptól számított 30-50 csillagászati egység (CSE) között helyezkedik el. (1 cse = 150millió km ) Jelenleg kb. 800 objektuma ismert, túlnyomó részüket 1992 után fedezték fel, amikor számítógépes üstökös szimulációk alátámasztották egy ilyen öv létezését.

A Kuiper öv hasonló az aszteroida övhöz , de sokkal nagyobb – 20-szor szélesebb és 20-200-szor nagyobb. Akárcsak az aszteroida öv,  elsősorban kis testekből vagy maradványokból áll, míg sok aszteroida elsősorban kőből és fémből áll, a legtöbb Kuiperi öv tárgya nagyrészt fagyasztott illékony komponensekből (jegeknek nevezik), például metánból , ammóniából és vízből áll . A Kuiperi öv három hivatalosan elismert törpebolygónak ad otthont : Plútó , Haumea és Makemake . Néhány Naprendszer holdjai , mint a Neptunusz Triton és Szaturnusz  Phoebe holdja, valószínűleg a régióból származik.

haumea makemake eris

Felfedezése –2004.

haumea

átmérője: kb  1436 km

A Haumea kiterjedt bolygópályája miatt egyedülálló a Neptunuszon túli objektumok között. Bár alakját közvetlenül nem vizsgálták, a fénygörbéből ítélve formája ellipszoid alakú lehet, hosszabbik tengelye a rövidebbik kétszerese. Ahhoz elegendő a gravitáció, hogy fennálljon a hidrosztatikus egyensúly, emiatt törpebolygónak számít.A Haumea holdjai a Hi’iaka(310km) és a Namaka(170km).

Felfedezése –2005.

makemake

átmérője: 1400 km

A Makemake a Kuiper-övben található törpebolygó. 2014-ben ismert törpebolygók közül a harmadik legnagyobb. Egy ismert holdja van, az MK-2 nevű, amit 2016-ban a Hubble űrtávcső segítségével fedeztek fel. Az MK-2 hold becsült átmérője 160 km. A Makemake 30 K felszíni hőmérséklete különösen alacsony, így elképzelhető, hogy felszínét metán- és etánjég borítja.

Felfedezése –2005.

eris

átmérője: 2700 km                

Mivel az Eris nagyobb, mint a Pluto, felfedezői és a NASA a Naprendszer tizedik bolygójának hívták. Ez és néhány hasonló méretű objektum felfedezése tette szükségessé, hogy a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) a történelem során először meghatározza a bolygó fogalmát. Az új IAU-definíció szerint, amit 2006. augusztus 24-én fogadtak el, az Eris egy törpebolygó, a Plutóval, a Ceresszel, Haumeával és a Makemakéval együtt.Egy holdja van: a Düsznomia.